Kyon

Ismételten régen postoltam: barátnőztem és dologztam. Bocsánatot kívánok.
Volt időm gondolkodni kicsit.

Suzumiya Haruhi no Yuuutsu

Régen tervben volt, most meg is néztem két nap alatt a 14 részt, úgy, hogy közben suliban is voltam.

Töltési sorrendben néztem, de meg fogom nézni a kronológia sorrendben is, azt hiszem.

Túlságosan értelmes véleményt nem tudok alkotni egyelőre az animeről, mert most fejeztem be, még mindig a hatása alatt állok. Iszonyatosan tetszett, nagyon imádtam/imádom. Nekem ez egy 10/10-es sorozat, bár egyáltalán nem azért, amiért a Samurai Champloo. (Szóval így egy kicsit csúnya is ezt írni, viszont mindkettő megfogott. Bár az is igaz, hogy mivel nem súlycsoportba tartoznak, nem helyénvaló összehasonlítani őket.)

A karakterek nagyon tetszettek, a zene kevésbé, de illett a hangulathoz. A történet kicsit érdekes (a szó negatív értelmében), figyelmeztetve lettem, hogy elég kusza, néha egy picit erőltetettnek éreztem, és én egy percig sem hittem, hogy Haruhi a világ teremtője, bár ha elvonatkoztatva gondolok rá… Nos, ez esetben mindenképpen csak így lehet! Mindenki (najó, lehet, csak Koizumi-kun) annyira a kedvében akart járni, hogy tényleg isteni szintre emelték.
A grafika valami fantasztikus. Nagyon, nagyon szép. És minden karakter hihetetlenül egyedi, mégis a tipikus karakterek minden vonását hordozzák. Bevallom, Mikuru-chan egy picit idegesített, de én tényleg nem szeretem az ilyen nyafogós szereplőket.
Egy picit emlékeztetett a Genshikenre, de szerintem ezt a klubosdi magyarázza. És nagyon jókat derültem Itsuki “Fumoffu!” illetve “Second Raid!” támadásain. :D

Egy szó, mint száz, nagyon jó kis anime, de nem ajánlom mindenkinek. Kell hozzá egy felfogás, meg hozzáállás, én úgy vélem.