Ennek kapcsán önreklám, ha valaki esetleg kíváncsi az egyéb helyekre, ahol fellelhető vagyok. Vagy a fangörlködésemre.

Szóval, egy con kihagyása után ismét részt vettem eme nemes rendezvényen kisbarátaimmal. Ők mondjuk azt mondták, hogy a kihagyottal sem maradtam le semmiről – persze, én tudom, hogy valójában én hiányoztam nekik ;)
A programok mondjuk szerintem most sem voltak a toppon, vagy talán már túl sok conon voltam és nem tudok újat látni, nem tudom. Szombaton összesen két olyan dolog volt, ami érdekelt volna, természetesen azok egy időben voltak. Az egyik a cosplay verseny volt, a másik egy beszélgetés, ami a “Miért szorítja ki az anime a nyugati ifjúsági filmeket?” vagy valami hasonló címet viselt. A cp után beugrottunk rá, de amit ott hallottam, annak köze nem volt ehhez a témához, így az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Ez után volt egy másik beszélgetés a yaoiról, de hangsúlyoznám itt is, hogy az élből nem érdekelt, mivel feltételezem, hogy nem szólt másról, minthogy tizenhat éves kislányok okoskodtak, illetőleg meg van ám a saját véleményem a dologról és ennek helyességéről senkit nem kívánok meggyőzni (cserében elvárom, hogy engem se akarjanak).
Vasárnap azonban nem volt sok szabadidőnk, akkor találtunk számunkra érdekes programokat. Azt persze nem értem, miért kellett a közönséget a Kilari című borzalommal kínozni, hogy Anita-sant idézzem, mehetett volna a mar 1-4, és mindneki boldog lett volna. Szóval vasárnap is a cosplay performance volt az első program, amin részt vettünk, aztán néztünk japán zenei videókat (tökjó érzés, amikor leadnak egy olyan klippet, amit előző héten mutatott a barátnőd), ezt követően átmentünk a fanfictionös beszélgetésre, mert ismételten top10-es lettem (:)).
És ha már fanfiction, arról is szólnék néhány szót. Először is, nem értem, mi szükség van egy animeconon original kategóriára. Nekem kicsit furcsa, álláspontom szerint a HoldfényConhoz jobban illik. De ha van, hát van. Meglepett, hogy össze kellett vonni az original és a fanfiction kategóriát, mert kevés fanficivel neveztek – szerintem ez szomorú, persze, senki sem tehet róla. Amikor elolvastam a legjobb tízet (amiből csupán csak 3 volt fanfiction), azt kellett látnom, hogy a legtöbb original írás fantasy volt (itt jegyezném meg újra, hogy HoldfényCon). De amin tényleg igazán meglepődtem, az az volt, hogy sem az első három helyezett és a közönség kedvenc sem fanfiction volt. Nem azt mondom, hogy ez baj vagy rossz, csak furcsa.
És ha már belebonyolódtam a programokba, észrevettem/vettük, hogy régebben csak szombaton volt “értelmes” program, vasárnap alig volt ember is. Egy időben arányosan oszlott el, az utóbbiban pedig szombat a gyengébb a felhozatal szempontjából és minden jó/érdekes program vasárnap van.
A társaságomról annyit, hogy más volt a két napon, csupán egy ötös mag volt állandó. Anita-san, Ádám, Én, Évi és Tomi. Így egészültünk ki szombaton Asumival, vasárnap pedig Alttal és félig-meddig Arzu-sannal. (Ha kihagytam volna valakit, bocsi XD).
A mások cosplayeiről. Alapvetően azt gondolom, hogy az időjárás rendesen kibabrált a cp-sek 80%-ával. Azt kell mondanom, hogy évről évre javul a felhozatal, igényesség szempontjából, és idén nagyon kevés Naruto is volt. Voltak nagyon-nagyon szép és macerás ruhák, amik csodálattal töltöttekkel el és olyankor mindig úgy érzem, hogy feleslegesen kínlódok a sajátokkal. Néha azonban inspirál.
A performance-ből hiányoltam Mantist és Miyát, és nem mondhatom, hogy volt olyan alkotás, ami kiemelkedően jó volt – bár az igazsághoz tegyük hozzá, hogy még mindig eszemben/eszünkben van az a néhány connal ezelőtti előadás, amin Orochimaru és Kurotsuchi Mayuri csapott össze. Ugye, ugye? Felejthetetlen. (Sajnos nem tudom, kik voltak az alkotók.)
A saját cosplayeimről néhány szó. Igazán nem tudtam mit kezdeni magammal, és őszintén szólva borzasztóan utálom, hogy egy animeconon rohamosztagosok meg nem tudom kicsodák mászkálnak. AnimeCon, legyen már anime/manga/manhwa/távol-keleti játék. A nyugati fandomokra ott a HoldfényCon. (Nem, én ezért nem kapok pénzt és egyéb juttatást, ez nem reklám, csupán a véleményem, amivel nyilván lehet egyet nem érteni.) Na, és ehhez képest semmi közöm nem volt keleti fandomokhoz. Igen, úgy keztem mindkét napomat, hogy pofon vágtam magam a tükör előtt az elvek megszegéséért. Szombaton Poison Ivy képében igyekeztem tetszelegni. Vasárnap pedig saját OC-ben, Alice in Steampunkland koncepcióból a March Hare (Kerge Nyúl, Április Bolondja), és Ádám volt olyan kedves, hogy volt mellettem Mad Hatter, illetve Neko-sama Cheshire Cat.

Összefoglalva jól éreztük magunkat, annak ellenére, hogy elég régen láttunk már tisztességesen animét. Kicsit újra éreztük a con-fílinget, és még hideg idő sem keserített vagy tántorított el minket.
Alig várjuk a következőt. :)

Ja, és hiába vittem el a fényképezőgépemet, egy, de egy darab képet sem készítettem.

(A szerkesztő még mindig nem akar rendesen működni az én készülékemben :<)

–

Szóval, updateltem, mert rólam azért készültek képek outsyder jóvoltából.
Íme:

ez személyes kedvencem :3

osztom az észt fanfici beszélgetésen :D

Teljesen visszahozta a nosztalgikus hangulatot, és ismételten meg kellett állapítanom, hogy hiába nem értek egy kukkot sem az autós szakzsargonból, attól még ez egy igen kiváló darab az animék között.

Mivel majdnem két év telt el, mióta láttam, most kicsit más szemmel láttam az egészet, hozzáadódott a látószögemhez az eltelt idő tapasztalata.
Az Initial D a legkiválóbb példa arra, hogy a yaoit eredetileg férfiaknak készítették, hiszen ez, már műfajából adódóan sem éppen egy shojo alkotás, és még az animés társadalom hímtagjai körében sincs túlságosan fanolva. (Amit igazán nem értek, mert tényleg nagyon jó.) Szóval, hogy visszatérjek az eredeti vonalra, az interneten annyi Initial D yaoi doujinshi van, hogy Dunát lehetne rekeszteni vele. (A legtöbbje incest, amit sajnos teljesen megértek, és itt kell büszkén kihúznom magam, hogy bizony pokoli jól tettem, hogy annak idején megírtam azt a ficit.)

A másik megállapításom pedig az, hogy Himaruya vagy nézte, vagy olvassa ezt a remekművet, mivel szemöldökügyben megihlethette. (Vagycsak simán látott már angolt, és elismerte, hogy tényleg “san” (三) (három) vastagságú szemöldökük van nekik.)

Hát most tessék megnézni Keisuke-san szemöldökét! Imádnivaló ♥

Kezdésnek, voltam nyaralni a barátaimmal. A szokásos (éves) Gárdony-Balcsi dologról van szó, ezúttal 12 napra bővítve. Sok mondanivalóm nincs róla, vittünk filmet és animét is, de sorozatot sem néztünk végig, Veszprém pedig igazán fényes város.
Fényképeket nem tudok mutatni, mert én nem vittem a gépemet, mert édesanyámék éppen akkor mentek erdélyi körútra, és nekik kellett. Volt ugyan két okostelefonunk, de Nancit örökítettük csak meg, mert nagyon aranyos.

Ha nyaraláson már elkezdtük – szigorúan nem egyedül -, hazatérve be is fejeztük a Shikit. Eredetileg nyilván a Buck-Tick miatt kezdtük el nézni, de azt kell mondanom, hogy összességében (annak ellenére, hogy vámpíros és horror) tetszik. A vége az eléggé elszállt, nem azt mondom, jellemző az emberekre, hogy ha elkezdenek gyilkolni a “jó” érdekében, akkor kurvagyorsan bele tudják ám lovalni magukat és meg tudják magyarázni, hogy ez bizony továbbra is szükséges; de engem zavart, hogy elvette az anime misztikus légkörét.
Természetesen úgy lett vége, hogy kívánna még egy, vagy még tizenegy részt – ez jó. Mindenki képzelje bele a magáét.
Hazudnék, ha nem azt mondanám, hogy Natsuno halála nem meglepett.
Ami kifejezetten az anime javára írható, az a rettenetesen egyedi grafika és a kiváló OST. Na, meg Shimizu ruhakölteményei.
És még Gackt hangját is hallhatjuk benne! Igazán senkinek nem lehet oka panaszra.

Ha már belekezdtem, szólok pár keresetlen szót a Bleach mangáról is. Szerintem ismételten zseniális a történet, alig várom, hogy hétről hétre olvashassam. (A Narutót most csak azért olvasom, mert ha elmaradok,  az csúnya lenne.) Volt már korábban is shinigami helyettes! Ez mekkora már? Remélem, azért kimagyarázza, ez hogyan lehetséges. Mindenesetre, nagyon jól kigondolt, összeszedett, fordulatos, és igyekszik betömni a lyukakat, szóval tényleg csak dicsérni tudom.
Úgyhogy itt az ideje, hogy mondjak valami rosszat is róla. Orihime új haja még csak elmegy, de a Rukiáé! Az egyszerűen borzasztó. Pont úgy néz ki, mint Kariné 17 hónappal korábban. Ennyire nem lehet szegényes fantáziája a senseinek. Másrészt, ki akarna olyan lánnyal járni, aki a húgára emlékezteti? Bezzeg, ha hosszú haja lenne, Renjinek meg rövid, akkor bugyi nem maradna szárazon!

No, ennyi egy időre.

(Jó hosszú időre, ahogy észreveszem, a wp még mindig nincs toppon a szerkesztéssel. Vagy csak tényleg nálam lusta?)

Tisztában vagyok vele, hogy a Marvel képregényekből adaptált animék eléggé siralmasak. Ennek ellenére megpróbálkoztam vele kíváncsiságból.

Ami egyértelműen a mű javára írható, az az, hogy nincs benne Gambit.

Ami egyértelműen rossz benne az az, hogy – bármilyen furcsának is tűnik – japán. Egy alapvetően nyugati alkotást nem lehet összeegyeztetni a japánnal. Nem csak a [Szukottó]-król és névtársairól van szó, hanem a gesztusokról, hanglejtésről, hangsúlyról, orékről és da zékről, és a karakterek viselkedéséről. Plusz sztereotipizált seiyuuk. Rendkívül zavaró.
Ezen kívül a grafikához való hozzáállásom a részek elteltével egyre változott. Amikor  megláttam, a lélegzetem is elállt. (Itt lép érvénybe, amit az első mondatban Gambitről írtam. Nem szeretem Scottot. Nem utálom, de nem szeretem. Gambit meg az egyik kedvenc szereplőm. Nem bírta volna a szívem a látványt, ha Küklopsznál is kiakadtam.) Úgy éreztem, noha animét nézek, a rajzolók mindent megtettek, hogy a klasszikus képregények világát visszaadják (tökéletes, nyugati típusú, izmos férfiak és csinos nők), és ez ment át fokozatosan abba, hogy a 11. résznél már meg voltam győződve róla, hogy a legsötétebb horror animék közül ülök egy előtt. Először az is megzavart, hogy alig telt el három perc, Küklopszon már alig volt ruha; utána szembesülnöm kellett a hölgyek adottságaival, akik aligha tudnak kozmodiszk nélkül aludni sem.
Utána zavarni kezdett, hogy nem telt el húsz perc úgy, hogy ne robbantottak volna fel benne egy kisebb várost, vagy ne rongálódott volna az Egyesült Államok évi költségvetésével vetekedő összegű akármi.

Szerintem a történet is borzasztó – fogalmam sincs, hogy mennyi köze van a kánonhoz, és így jobb is, mert nem lehetek elfogult. Értem, hogy anime és az események központja ezért Japánra helyeződik – nem is ezzel volt a baj, hanem majdnem minden mással. Kissé ésszerűtlen volt nekem.

Mindent összevetve, egyáltalán nem nyerte el a tetszésem a dolog – nem tudom, hogy azért, mert adaptáció, vagy a képregénytől függetlenül sem tetszett volna.

Pontosan így érzem magam, mert számomra száz százalékos bizonyosságot nyert, hogy Kubo Titén kívül senki nem használja a médiát, aki sikeres sorozatot tudhat magáénak.

Tesznek rá magasról, hogy a nézők kit/mit szeretnek, esetleg mit várnak, remélnek; csak mennek a saját hülye fejük után, a fandomnak meg le kell nyelnie a sokszor igencsak keserű pirulát. Én értem, hogy az esetek többségében még a vetített/forgatott/rajzolt/megírt vég előtt teljesen konkrét és kerek a történet, ami a nagyszerű elméjükben van, és/de művészlelkek, így az úristennek sem változtatnak rajta, még ha ez a nézők masszív nemtetszését váltja is ki. Majd megbékélnek – gondolhatják – legyenek egyáltalán hálásak (mármint mi, nézők, olvasók), hogy egyáltalán elénk tárták elméjük eme gyümölcsét.
Vagy ha esetleg változtatnak rajta valamiféle külső (nagyon ritkán belő) nyomásra, akkor hogy kompenzáljanak, valamit el is kell rontani.
Agyvérzést tudnék kapni a méregtől.
(Kubo Tite munkáján látszik, hogy rendszeresen böngészi a világhálót – csak ő éppen kacag a markába, és a tippeket ismerve úgyis olyat lép majd, amire senki sem számított. Ez nyilván más kérdés, még ha az eredmény ugyanaz is a fandom szempontjából.)

De faszságot kanonizálni! MIÉRT? Miért van erre szükség? Miért kell elrontani azt, ami mindenki szerint jó?
Ez csak valami beteges kényszer lehet. Sosem fogom megérteni. És elfogadni sem.

És ha már a Star Treknél tartok (megint):

TOS

Kirk: „Te átkozott csirke, megölted a fiamat, TE ÁTKOZOTT csirke, megölted… a fiamat…”

Spock: „Nem áll rendelkezésre elegendő adat ahhoz, hogy meghatározhassam. Bámulatos, kapitány.”

dr. McCoy: „A fenébe is, orvos vagyok, nem ornitológus!”

Scotty: „Nem tudom, kapitány, de olyan gyorsan megy át, ahogy csak tud.”

Uhura: „Nyissak üdvözlő csatornát, hogy megkérdezhesse, uram?”

Sulu: „Ne hívj Kicsinek!”

Chekov: „Persze, tudják, a csirkéket a híres orosz csirkekutató, Vlagyimir Csirkovszkij háziasította, aki 1435-ben…”

TNG

Picard: „Négy lámpa van!”

Riker: „Nem tudom, miért, de azt tudom, hogyan: örömmel, uram.”

Data: „A csirke, figyelembe véve, hogy a XX. századi földi úttest túlsó oldalán helyezkedett el, tudatában volt annak a közvetlen célnak, hogy átszelje az adott távolságot, anélkül, hogy feltartóztatná bármilyen belső égésű motorral hajtott személyi közlekedési eszköz, de nem világos számomra, hogy miért kellene bármely háziasított baromfinak azt kívánnia, hogy egy olyan jármű előtt sétáljon, amely rendes körülmények között…. Igen, uram.”

Worf: „Nem tudom. A KLINGON csirkék NEM mennek át az úton.”

dr. Crusher: „Ha a csirkével nincs semmi baj, akkor az univerzummal nincs rendben valami.”

Troi: „Érzem a csirke fájdalmát…”

Geordi: „Nos, akárhová is megy, biztos több szerencséje lesz a lányokkal, mint nekem.”

Wesley: „Nem vagyok biztos benne, de esetleg ki tudom találni, ha átirányítom ezeket a rendszereket, és újrakonfigurálom a warp mezőt, és lefuttatok egy teljes belső analízist…”

Lwaxana: „Nem tudom, Jean-Luc, de ez ebben a pillanatban nem is érdekes….”

Barclay: „Ú, csirke? Hol? P-p-parancsnok, említettem már a problémámat a kicsi tollas élőlényekkel?”

Q: „Tudni szeretné? Milyen kár, hogy az a pöttöm emberi agya nem képes felfogni a választ.”

DS9

Sisko: „Nem érdekel, miért ment át az úton! Csak azt akarom tudni, hogy miért hagyta el a ketrecet! Szóval ’át akart jutni a másik oldalra’? Nekem is csak addig tart a türelmem!”

Odo: „Nem tudom, de biztos Quark keze volt a dologban.”

Quark: „Kié? Az enyém?”

Kira: „Valószínűleg azok az átkozott kardassziaiak üldözték.”

dr. Bashir: „Ki vagyok én, hogy vitatkozzam egy csirkével?”

O’Brien: „Semmi gond, parancsnok, mindjárt megoldom.”

Dax: „Hogy átjusson a másik oldalra. Curson lehet, hogy nem értett volna egyet velem, Tobinnak bizonyára sejtelme sem lett volna róla, aztán ott volt még, hmm…”

A Nagy Nágus: „Buta csirke! Nem kelünk át nyíltan az úton! Csendben átsurranunk, anélkül, hogy bárki észrevenné!”

Gul Dukat: „Ez nagyon érdekes kérdés… Biztos vagyok benne, hogy ki tudunk dolgozni egy mindenki megelégedésére szolgáló megállapodást annak érdekében, hogy megszerezzük az információt.”

Garak: „Hogy átjusson a másik oldalra? Hát persze, hogy nem! Látják, milyen nevetséges az egész? Biztos vagyok benne, hogy csupán a tenyésztő trükkje volt, hogy eltávolítsa a ketrecből…és elsikkassza a tojásokat.”

Voyager

Janeway: „Az elsődleges célja kétségkívül az volt, hogy visszajusson az Alfa-kvadránsba… és valószínűleg hiányzott neki a kutyája.”

Chakotay: „Bármi indította is rá, bármi volt is a célja, tisztelnünk kell a jogát, hogy átmenjen az úton, és megkeresse a saját spirituális tudatát.”

Neelix: „Ami azt illeti, kapitány, nem igazán ismerem a csirkéket ebben a rendszerben. De ha megfogják, megfőzhetem.”

Kes: „Visszaemlékezett arra az időre, amikor az ősei folyton átkeltek az úton. De aztán, mert nem használták többé, elvesztették ezt a képességüket.”

Holodoktor: „Honnan kellene tudnom? Nekem senki nem mond el semmit. Még azt sem tudtam, hogy már csirkék is vannak a legénységben. Mindössze annyit tudok, hogy kedves lett volna tőle, ha nem felejtett volna el kikapcsolni, MIELŐTT átment az úton!”

Tuvok: „Ilyen kérdést nem szívesen hallunk a főtisztektől. Idegessé teheti az altiszteket.”

B’Elanna: „Biztos vagyok benne, hogy fojtogatták a francos Csillagflotta francos szabályai, és egyszerűen csak nem bírta tovább!”

Tom Paris: „Nos, szerintem… milyen csinos a ruhája!”

Harry Kim: „Nem tudom, ez az első küldetésem.”

Seven: „Meghallotta a Kollektíva hangját.”

A Borg: „Átmenni az úton irreleváns. A csirkét asszimiláljuk.”

***

Gene Roddenberry: „Hogy eljusson oda, ahová csirke még nem merészkedett.”

Oké, a hajam elől mindenképpen rövid hozzá, hátul sem tökéletes, de tekintve, hogy először csináltam és magamnak, annyira nem lett rossz. Könnyebb lenne, ha valaki segítene benne, de az ember jobbára csak önmagára számíthat.

Természetesen a szél fújt, a nap meg a szemembe sütött.

Miért van az, hogy ha egy nő kerül Merlin közelébe, az meghal? Ráadásul az adott epizódban túltengett a melegségmutató és még az átlagosnál is forróbb jeleneteket sorakoztatott fel.

Miért van az, hogy bármilyen, b á r m i l y e n nő kerül Arthur közelébe, az mindig valamiféle varázslat eredménye? Lady Vivien is meg a tündérke is. Csak, hogy konkrét példával is szolgáljak.
Aztán ott van Gwen. Ez nem bűbáj, hanem nem tudom micsoda. Szeretném tudni, hogy mit érez az író.
Gwen először Merlinre rebegteti a szempilláit, utána Arthurra, végül Lancelotra, aztán teljesen indokolatlanul egymásba szeret Arthur és Gwen – legalábbis ezt igyekeznek hangsúlyozni, de. Egyszerűen semmi okuk nincsen rá, öt percél több időt nem is töltöttek együtt, és semmi nem történt, amitől bármilyen érzelmet is érezhetnénk. És mivel ez lenne a kánon, legalább lenne hiteles. De nem az, és ezt nem azért mondom, mert utálom Gwent, mert egy ribanc (voltaképp teljesen megértem, hogy nem tud választani Lanci és Arthur között), vagy mert ronda. Hanem azért mondom, mert így van. És azért, mert a sorozat 3 epizódtól eltekintve csak annyira meleg, mint a Szahara délben.

Kávéskészlet, igen. Sajnos csak ez van, teás nincs. Szomorú.

Utána jutott eszembe, hogy köthettem volna nagy lila szalagot a nyuszi nyakába. És a kanalat is elfelejtettem.